Borravaló kalkulátor

Ma sok intézményben szokás borravalót adni: éttermekben, kávézókban, szállodákban, fogadókban. Ezzel egyrészt köszönetet mondunk a személyzetnek a jó szolgálatért, másrészt tisztelegünk a több mint 500 évvel ezelőtt keletkezett évszázados hagyományok előtt. Hogyan jelent meg a borravaló gyakorlata, és érdemes-e ma követni?

A tippek megjelenése

A modern civilizált országok sok más szokásához hasonlóan a borravaló gyakorlata Angliából származik. A történészek pontos évet/évtizedet nem tudnak megnevezni, de az biztos, hogy a hagyomány a 16. században keletkezett – miután a britek egy új "idegen" ital, a tea rabjává váltak. Érdekesség, hogy eleinte nem a személyzetnek (kocsmákban, szállodákban) volt szokás „teára” adni, hanem a házak tulajdonosainak, akik fogadásokat, vendégesteket rendeztek. Így aztán, miután egy kellemes társaságban asztalhoz ültek, a vendégek hagytak némi pénzt a házigazda költségeinek fedezésére az azonos nevű egzotikus italra.

Később ez a gyakorlat átkerült a kocsmákba és kocsmákba, ahol speciális fémdobozokat kezdtek beszerelni, amelyekben nyílások voltak az érmék számára. Az intézmény bejáratánál egy tehetős látogató pénzérmét dobott, amely leesésekor jellegzetes csengést keltett. Ennek hallatán a személyzet fokozott szorgalommal kezdett dolgozni, és egy nagylelkű vendég soron kívül is a legmagasabb színvonalú és leggyorsabb szolgáltatásra számíthatott.

Miért hagynak borravalót az emberek

A megjelölt összeget meghaladó szolgáltatás fizetése kétes öröm, de ennek ellenére ez a gyakorlat szinte az egész civilizált világban létezik, és elterjedt. Sok nyugati országban a borravaló elmaradása a rossz ízlés jele, és mások elítélésére ad okot. Ráadásul a borravaló mérete eléri a rendelés összegének 18 és 25%-át, és ez hallgatólagosan „fix” díjnak minősül.

Nehéz megmondani, miért honosodott meg ez a hagyomány, és miért követik több százmillió ember szerte a világon. Ha ezt a kérdést pszichológia és szociológia szemszögéből vizsgáljuk, akkor több oka is lehet:

Szeretnénk megköszönni a személyzetnek a jó és gyors kiszolgálást. A hála érzése a legtöbb emberben benne rejlik, és a legjobb módja annak kifejezésére, ha egy kicsivel többet fizet az esedékes összegnél.
Az a vágy, hogy csökkentsék az osztálytávolságot a megrendelő és a vállalkozó között. Sokakat idegesít az osztályegyenlőtlenség gondolata, és minden elérhető módon igyekeznek kompenzálni azt.
A társadalom jóváhagyásának vágya. Az a személy, aki „borravalót” ad, mindig méltóságteljesnek tűnik, és így nyilatkozik pénzügyi fizetőképességéről és nagylelkűségéről.
Lehetőség a személyzet hozzáállásának javítására annak érdekében, hogy a későbbiekben egyéni megközelítésre és a szolgáltatások legmagasabb színvonalára számíthassunk ebben az intézményben.
Jótékonysági törekvés. A többletpénzt öröm megosztani másokkal, a tippek pedig az egyik legjobb és legfeltűnőbb módja ennek a vágynak a teljesítésére.

Így senki nem kényszeríti az embert mértéktelen fizetésre, és ezt teljesen önként teszi. Ez alól csak azok az esetek képeznek kivételt, amikor a borravalót kezdetben a szolgáltatások költsége tartalmazza, és azt nem lehet visszautasítani.

Tények a tippekről

A borravaló története több mint öt évszázadra nyúlik vissza, és ez idő alatt számos legenda és dokumentumszerű tény született erről a hagyományról. Ez utóbbiak különösen érdekesek – megbízhatóan továbbítják az információt, torzítás és túlzás nélkül:

A legnagyobb borravaló 3 millió dollár volt. A látogató felkérte a pincérnőt, hogy közösen válasszunk számokat a sorsoláshoz, majd miután nyert, megosztotta vele a főnyereményt.
A monacói Monte Carlóban az egész kaszinó személyzete egyszer körülbelül 1 millió dollár borravalót kapott. Egy látogató 15 millió dollár nyerése után zsetonnal adta ki.
A Pizza Hut pincérnője, Jessica Osbourne meglehetősen jelentős összeget kapott (bár anélkül, hogy más szükségletekre költhetett volna). Az egyik látogató 10 ezer dollár „borravalót” adott neki – azzal a feltétellel, hogy oktatásra költi.
Nagy hiba Japánban és Új-Zélandon helyenként borravalót adni. Ott ezt sértésnek és becsmérlő bánásmódnak tekinthetik.
A történelem egyes időszakaiban a borravaló volt az egyetlen bevételi forrás a pincérek számára. Például ez a gyakorlat létezett Oroszországban a 19. században. Ha a látogatók nem adtak borravalót, a személyzet egész nap ingyen dolgozhatott.

A borravaló szokása sok évszázaddal ezelőtt alakult ki, kiállta az idő próbáját, és még az információs 21. században is létezik. Minden országban a maga módján hajtják végre, de mindig ugyanazt jelenti - a minőségi szolgáltatásokért a kiszolgáló személyzet számára további díjat kell fizetni. Ha a minőség alacsony, akkor senki sem fogja hibáztatni, amiért megtagadta a borravaló fizetését.

A borravaló szokása kezdetben Angliából származik a 16. században, de ma már szinte minden civilizált országban elterjedt. USA, Franciaország, Nagy-Britannia, Törökország, Oroszország, Délkelet-Ázsia és a Közel-Kelet országai - mindenhol másképp hajtják végre. Mik a különbségek, és mire kell emlékezned külföldre utazva, hogy ne kerülj kínos helyzetekbe?

Amerikai Egyesült Államok. Egy ország, ahol bárhol és bármikor adnak tippeket. Ha az olcsó vendéglátóhelyeken a rendelési összeg 5%-át lehet a pénztárnál hagyni, akkor a drága éttermekben 15-20% az alsó határ. Ha egyáltalán nem fizet borravalót, akkor biztosan megkérdezik, hogy mi nem tetszett a szolgáltatásban? Az ilyen látogatókhoz való hozzáállás hidegebbé válik, a szolgáltatás minősége és sebessége pedig érezhetően romlik.
Franciaország. Itt a borravalót kezdetben a számlák tartalmazzák, ahogy azt a francia adójog előírja. Maguk a franciák ritkán adnak borravalót a pincéreknek, és ha adnak, akkor apróságot (akár 1-2 eurót is). Egy nagylelkű borravaló nagyobb valószínűséggel vált ki irritációt, mintsem hálát, ezért szigorúan fizessen a számlára.
Nagy-Britannia. A borravaló hazájában a hagyomány régóta névleges. A "teát" tetszés szerint adják, és kis mennyiségben: 1-2 font. Jó modornak számít, ha a rendelés összegének legfeljebb 10%-át egy étteremben hagyják, de erre nincs szükség, és ha nem hajlandó külön fizetni, senki sem fog elítélni. Az egyes létesítményekben – akárcsak Franciaországban – a borravalót kezdetben a szolgáltatások költsége tartalmazza.
Svájc és Hollandia. Ezek az országok a világ legdrágább országai közé tartoznak, és nem meglepő, hogy itt menő a borravaló. Az árcédulák és a számlák már elég magasak ahhoz, hogy plusz borravalót hagyjanak. Egy étteremben vagy szállodában rokonszenvesek lesznek a szolgáltatásokért fizetendő további fizetés elutasításával, és nem várják el Öntől, mint például az Egyesült Államokban. De ha szereti a szolgáltatás minőségét, akkor hagyhat akár 5-10%-ot az összegből, vagy kerekítheti a számlát egyenletes értékre – anélkül, hogy félne attól, hogy félreértik (mint a legtöbb ázsiai országban).
Olaszország, Spanyolország és Portugália. Ezekben az európai országokban a borravalót nem hagyományként, hanem mindennapi normaként fogják fel. A szobalányoknak 1-5 eurót szokás adni (a szálloda tekintélyétől függően), a portásoknak - 1-2 eurót poggyászonként, a pincéreknek - a rendelés értékének 10%-át. Az ilyen árak már régóta „rögzítettek”, és nem okoznak senkinek sem meglepetést, sem különösebb hálát. De a fizetés elmaradása a rossz ízlés jele, különösen Olaszországban, ahol kezdetben előfordulhat, hogy a borravalót a számlák tartalmazzák.
Törökország. A világ kedvelt üdülőhelye keleti vendégszeretettel kedveskedik a látogatóknak, ezért szokás bőkezűen fizetni. Tehát az itteni kávézókban és éttermekben a csekk 15% -át, a drága éttermekben pedig akár 20% -át adják „teának”. Felár ellenében különleges szívességet szerezhet a személyzettől, egyéni ajánlásokat és a legmagasabb színvonalú szolgáltatást.
Japán, Kína és Dél-Korea. Olyan országok, ahol általában nem szokás borravalót hagyni: sem a helyieknek, sem a látogatóknak. A többletfizetési kísérletet legjobb esetben félreértésnek (véletlenül elfelejtette a pénzt), legrosszabb esetben pedig sértésnek fogják tekinteni. Borravalót adva megsérted a pincért, rámutatva alacsony fizetésére, ezt a véleményt a kínaiak, a japánok és a koreaiak is osztják.
Thaiföld. Délkelet-Ázsia egyik legnépszerűbb üdülőhelye, ahol a borravalót kétféleképpen kezelik. A helyi lakosok számára ez a hagyomány érthetetlen és elfogadhatatlan, de a külföldiektől szinte mindenhol vesznek borravalót, méltányos kiegészítő bevételnek tekintve. Nem csak kávézókban, éttermekben és szállodákban hagynak borravalót, de még a fix útvonalú taxikban, látnivalókon és szafari parkokban is.

A borravaló gyakorlata különösen erős a nyugati országokban, leginkább az Egyesült Államokban. Európában „kénye szerint” hajtják végre, sok ázsiai országban pedig elítélik és elítélik. Előzetesen tisztázni kell az adott országban a szolgáltatás árnyalatait – hogy ne kerüljön kínos helyzetbe, és ne hagyjon negatív véleményt magáról.

{$ subpageListHide ? ('Show' | translate) : ('Hide' | translate) $}

Borravaló kalkulátor